2011. évi beszámoló


Chiovinisuli - Posted on 05 június 2013

Fényképek megtekinthetők a GALÉRIÁBAN!

DONKÓ DARINKA 7. a osztályos tanuló beszámolója:

1 nap hétfő
Indulás: Reggel már fél hatkor is sokan gyülekeztek izgatottan a szülők és a gyerekek egyaránt. Majd megtötént a búcsúzkodás és elindultunk.
Utazás: Sokáig tartott az út csaknem 06:00 - 20:00. Mindenkinek jó volt az utazás, hiszen volt aki az ablakon keresztül csodálta a természetet, de voltak akik a társalgásnak örültek. Útközben megálltunk egy benzinkútnál pihenőt tartani. Néhány embernek örömet okozott, hogy kimehetett friss levegőt szívni, vagy vásárolhatott. Majd újabb utazás után megálltunk a Tescoban.
Határnál: Még egy kis utazás után elértünk a magyar határhoz, ahol egy férfi mindenkihez odament, és megnézte az útleveleket, majd pár méterrel később, az ukrán határnál egy nő elvette mindenki útlevelét. André tanárbának 12:00-ról 14:00- ra kellett átváltania az órát. Majd lepecsételve visszakaptuk az útlevelet.
Utazás: Még egy kis buszozás után felgyalogoltunk a csetfalvi templomba. Aztán megnéztük a Huszti vár romjait. Sok fotózkodás és videózgatás után Schmitt Pál hazaútját is megnéztük aztán hazaindultunk.
Este: Már mindenki várta a szállást, ami egyházi kollégium volt, sok szobával és tantermekkel. A szobákban 4-5-6 darab emeletes ágy volt szobánként. Megvacsoráztunk, ami grízestésztából állt, majd mindenki kipakolt a bőröndjéből és megfürdöttünk, majd elaludtunk.

 

2 nap kedd

Ébredés: 7:00-kor mindenki felébredt és mentünk reggelizni. A reggeli egy kenyér volt, szalámival, kockavajjal és sajttal. Megnéztük az iskolát, és a számítás technika termükben a város történetét mondták el. Majd sportversenyt tartottunk. Csapatokba oszlottunk és különféle játékokat kellett végrehajtani. Miután vége volt ennek voltak akik maradtak focizni, de voltak akik beültek egy tanórára, és megtudták mi a szokás az ukránoknál. Egyik különös szokás például, hogy nekik 12 jegy van, nem 5.
Utazás: Elmentünk Európa középpontjára, Terebesfehérpatakra, ahol mindenki vett szuvenírt. Volt ott két emlékmű, az egyik egy kereszthez hasonlított, amely az ukránok szerint Európa középpontja, a másik meg a béke jelhez hasonlított, ami a magyarok szerint Európa középpontja. A két emlékmű között 10 méter távolság volt. Aztán elmentünk Rahóra, ahol a Fehér-Tisza és a Fekete-tisza egybetorkollik. Aki tudott az átment a Tiszán, és kapott oklevelet, de a víz 10° sem volt, ezért csak kevesen jutottak át rajta, főleg, mert nagy volt a sodrása és voltak akik beleestek. Majd még egy kis utazás után átmentünk a függőhídon, és azok is kaptak oklevelet. Hazafelé úton részünk lehetett egy pravoszlávi nyitottkoporsós temetésben. Elmentünk a Barva áruházba vásárolni. Miután mindenki megvásárolt mindent amit akart, hazaindultunk. A szálláson bekísértek minket egy színpadra, amin volt asztal. Egy vetélkedő volt. Kérdések voltak a magyar nyelvtannal, irodalommal és a Bibliával kapcsolatban. A zsűri tagjai ukrán és magyar tanárok voltak. Mikor kihírdették az eredményt, mi nyertünk meg a sportversenyt és ezt a vetélkedőt is. Megfürdöttünk, és 10.00-kor mindenki elaludt.

 

3 nap szerda
Indulás: Reggel mindenki fáradtan ébredt az előző napon történtek után. Megreggeliztünk, ami 1 főtt tojás, 1 kenyér, szalámi, sajt és egy kockavajból állt, mellé teával. Miután megreggeliztünk elindultunk a Vereckei-hágó felé. Hosszú út volt a odavezető út.
A hágónál: Mielőtt felsétáltunk volna a hágóhoz, megnéztünk 7 sírkövet, amelyről elmondta a történetét a tanár. Mindenki érdekesen hallgatta, miközben fényképeztek és videóztak. Aztán eindultunk a Vereckei-hágóhoz. Felkötöttük a zászlónkat amely úgy nézett ki, hogy két zászlót összeragaztottunk, egyik a magyar, másik az ukrán volt. Ráírtuk a magyar zászlóra az "Ősapáink" szót, az ukrán zászlóra pedig az "átkelőhelye" szót. Ezt összetéve "Ősapáink átkelőhelye". Mindenki aláírta. Mikor felkötöttük, csináltunk sok csoportképet. A távcsövekkel, amiket magunkkal vittünk, azokkal letekintettünk a tájon. Majd hazaindultunk.
Kollégiumban: Mikor a kollégiumba értünk, akkor meglepően fogadtak minket velönk egykorú ukrán lányok és fiúk. Búcsúbulit tartottak. Mindenki gyorsan felment a szobájába, átöltözött, és hamar lennt volt mindenki. Az ukránok adtak nekünk kis ajándékokat. Mi is adtunk nekik tollakat. A bulin szövődtek kapcsoladtok, nem is kevés. Majd miután vége lett a bulinak mindenki megfürdött és nyugodóra tértünk.

4 nap csütörtök

Búcsúzkodás: Felkeltünk, megreggeliztünk, a reggeli az volt, mint eddig, bepakoltunk a bőröndünkbe és feltettük a buszra. Fél óra búcsúzkodás után elindultunk. Megnéztük Ungvárnál az Ung folyót, és magát a várost. Aztán elmentünk Munkácsra, ott megnéztük a várat, mindenki vett szuvenírt, és benéztünk a múzeumba. Majd mikor elértük az ukrán határt, megnéztük Kisszelemencet. Ott nem lehetett lefényképezni a kaput, ami félbe volt vágva, és ha megfelelő oldalról nézzük, akkor olyan, mintha egybe lenne. Majd tovább mentünk a magyar határhoz. Aztán már csak egy megállót tartottunk, egy boltban, ott vett a tanár egy filmet, aminek "Megint 17" volt a címe. Hajnali fél háromkor hazaértünk. Mindenki örömmel fogadta családtagjait. Mikor mindenki üdvözölte egymást, hazaindult.